Röviden? Semennyi!

Hosszabban? Olvass tovább!

Nem tudom, mennyien olvassátok Uj Péter heti szösszeneteit, amelyek sokszor inkább jól kifejtett konteók, de a múltheti elég erősen megmaradt bennem, ezért hadd osszam meg a fő gondolatokat veletek, a saját gondolataimmal kiegészítve.

Nagyban folyik az ellenzéki összefogás előkészítése, az előválasztások megtervezése, satöbbi. Mindez frankó.

Zárójelbe: mellesleg miért is keressük folyamatosan „Orbán kihívóját”, egy lehetséges másik vezetőt, aki majd… aki majd… aki majd mi? Magyarország máris Észak-Koreává változott, ahol kell egy kedves vezető? Ámberek! A miniszterelnöknek nem hadvezérnek kell lennie, hanem egy jó menedzsernek, aki megfelelő vezetőket, szakembereket választ maga mellé, és együtt biztosítják, hogy a Magyarországnak nevezett gazdasági társaság jól vegye a következő 4 év akadályait, közben fejlődik, és a tulajdonosok is jól járnak. (Több, jól működő országban azt sem tudja senki, hogy hívják a miniszterelnököt.) És hogy kik a tulajdonosok? A magyarok, az adófizetők, ti, mi. Vagyis a miniszterelnök, a többi miniszter, államtitkár, szakértő és további slepp az adófizetők alkalmazottjai – innen a név: közalkalmazott. Vagyis az arrogancia, az adófizetők hülyének nézése a miniszterek, államtitkárok részéről nem frankó. Mert akkor a következő állásinterjún – nevezzük választásoknak – a hazudós, arrogáns kedves vezetők repülnek. Legalábbis egy normál (sokak szerint liberális, vagy nyugati típusú) demokráciában. Zárójel bezárva.

Visszatérve az ellenzéki összefogáshoz. Egy fontos dolgot felejtenek el az amúgy tehetséges és többnyire szimpatikus ellenzéki politikusok: azt, hogy Magyarországon nem hagyományos (liberális vagy nyugati típusú) demokrácia van. Hanem „illiberális”. Vagyis itt nem úgy van ám, hogy a hazug, lopós közalkalmazottakat csak úgy ki lehet rúgni. Ezek a hazug, lopós – ámde nagyon okos és magasan képzett – közalkalmazottak kitanulták 20-30 évvel ezelőtt azt, hogy hogy működik a liberális demokrácia, mik a gyengéi, és hogyan lehet azokat kihasználni. És meg is teszik. Mármint a kihasználást. Mik ezek a gyengék?

• a választópolgárok akaratának „szentsége”
• az abban való hit, hogy a választópolgár, ha hazug, lopós közalkalmazottat lát, azt mérhetetlen bölcsességében leváltja
• és ebből következően az, hogy semmi nincs következmények nélkül

A megválaszolásra váró kérdések tehát a következők voltak arra az esetre, hatalomra kerülnek:

1. Hogy lehet a választópolgárok akaratát befolyásolni, hogy ne tudjanak bennünket kirúgni akkor se, ha ellopunk mindent, és lehazudjuk a csillagokat az égről?
2. Hogy lehet a romló – ámde gazdag – nyugatból minél több lóvét kisajtolni és azt zsebre tenni?
3. Hogy lehet mindezt a megszerzett hatalmat hosszútávon konzerválni úgy, hogy senki ne vehesse el?

És ebből Viktorék szépen összerakták a hosszútávú tervet:

1. Akarat-befolyásolás: központosítani kell a médiát, mert a polgár úgyis azt hiszi el, amit sokszor hall. Nem kell, hogy az a dolog igaz legyen
2. Lopás: néhány megbízható haverral (akik majd a végén emlékezni fognak rá, hogy honnan is jött mindez) cégeket kell létre hozatni, majd a törvényes közbeszerzéseken annyi pénzt juttatni nekik, hogy jól meggazdagodjanak
3. Hatalom konzerválás: az így megszerzett gazdagsággal olyan stratégiai ágazatokat kell felvásárolni, amikre mindig is szükség lesz és ezen kívül folyamatosan fialni fogja a pénzt: média, bank, energia, közlekedés, vendéglátás, stb. Emellett persze annyi közvagyonra kell rátenni a kezünket, amennyire csak lehet – pl. közvagyon alapítványokba történő kiszervezésével

Az elmúlt 11 év alatt természetesen a hatalmat központosították – így már mindegy volt, hogy az önkormányzati választásokon az ellenzék nyert, az önkormányzatoknál tényleges hatalom már úgysem maradt (Sőt, ez még a Fiyisz malmára is hajtotta a vizet, mert lehet a fanyalgóknak mondani, hogy "nem látod, kisgyerek? elvesztettük a választást! itt demokrácia van!") Most pedig folyik a 3. pont végrehajtása, a kiszervezés: hosszútávon ugyanis a gazdasági hatalom jelenti a tényleges hatalmat.

Az, hogy a 2022-es választásokon mennyi esélye lesz az ellenzéknek? Ez sajnos majdnem kizárólag a Fideszen múlik. Ha úgy gondolják, hogy nem kell már nekik kétharmad, hanem az egyszerű többség is elég, akkor az ellenzéki összefogás elérhet 49%-ot – a birtokukban lévő médián keresztül, a mi pénzünkből ugyanis olyan erős kampányt folytathatnak Orbánék, amilyet csak akarnak. Akkor legalább lehetne hülyíteni a nyugatot, hogy "látjátok, ostobák? itt demokrácia van!" Előbb-utóbb, amikor már a gazdaság kiszervezése véget ért, akár már a politikai hatalmat is elengedhetik (majd talán 2026-ban). Olyan törvényekkel betonozták ugyanis be a gazdasági hatalmukat, amiket csak kétharmaddal lehet megváltoztatni (lásd az alapítványokba kerülő közvagyonnal kapcsolatos törvényeket). És az ellenzéki kétharmad csak akkor lehetséges, ha Viki engedi. Engedni fogja? Már miért engedné? Nem hülye.

Mit fog ebből a magyar látni?

• Egy új arisztokráciát, ami a következő sok évtizedben meghatározza majd, hogy a politika milyen döntéseket hozzon. Mert a kezükben lesz a média-, az energia- és a bankszektor. Nem kell, hogy még dolgozni is kelljen a parlamentben, meg vitatkozni mindenféle másik közalkalmazottakkal.
• Ezen kívül mit? Semmit. Ugyanúgy bérből és fizetésből kell majd megélnie, mint mindig. Az meg, hogy számára felfoghatatlan vagyonokon ülve határozzák meg emberek, hogy merre van az előre, az soha nem is érdekelte.
• Sőt! Az új arisztokráciának az lesz az érdeke, hogy a magyar gazdaság dübörögjön. Az, hogy ők majd szépen lefölözik a hasznot, az átlagembert szintén nem fogja érdekelni. Hogy lopott - tőlünk lopott - pénzből lettek arisztokraták? Arra 20 év múlva már senki nem fog emlékezni.