Bloggolásra adom a fejem. Miért? Az oka számos. Többek között inspirációt kaptam egy cimborámtól, és megirigyeltem tőle, hogy annyira jól kiírja magából a feszültséget, a frusztrációt. De miért is van ez a frusztráció? Mert itt keresendő a gyökérok. Sok minden miatt. Pontokba is szedtem, mert az jó:
- Külföldön élünk a családommal 2011 óta. Nem éljük át nap, mint nap azt, ami Magyarországon történik, csak kívülről látjuk. Másképp. Nem jobban, nem rosszabbul. Másképp. Bár szerintem nyilván jobban. Itt ez rajtunk kívül senkit sem érdekel. Szóval megbeszélni nincs kivel, mert az otthoniak másképp látják. Nyilván. Mert megélik a mindennapokban
- A nemzetközi helyzet fokozódik. A magyarországi is. Más szavakkal, Magyarország nemzetközi megítélése egyre rosszabb
- Amikor eljöttünk, már államosították a magánnyugdíjpénztári vagyont, és bejelentették, hogy aki nem adja oda a sajátját, az a nyugdíjig hátralévő éveire nem kap állami nyugdíjat, hiába fizeti a nyugdíjjárulékot
- Aztán egyre sorjáztak a szép intézkedések. Kezdve a médiatörvénnyel
- Legutóbb, 2018-ban már nem szavaztunk. Mert úgy gondoltuk, biztos mi látjuk rosszul
- Viszont a nemzetközi helyzet tovább fokozódik, és az indokolatlan intézkedések sora egyre nőtt
Szóval eljutottam oda, hogy nem vagyok hajlandó ezt a frusztrációt tovább magamba fojtani, muszáj kiírnom magamból.
Előre bocsájtom, bármit, amit írok, a véleményemet tükrözi, nem egy hivatalos álláspont. Szóval szubjektív. Másrészt: tudok helyesen írni. Többé-kevésbé. Ha nem teszem, vagy rövidítek, szót ismétlek, stb., valszeg valami oka van: vagy szarkazmus, vagy csak így teccik. De van, amikor nincs oka, csak elrontottam. Irodalmár nem vagyok, és nem is leszek, szóval stilisztikát itt ne keress.
Ennyi.
Hosszabb szösszenet hamarosan.
