Mondok egy nagy titkot: tele van Magyarország gyűlölettel.

De valamit nem értek: miért kell nekem gyűlölni egy barátomat azért, mert egy-két dolgot másképp látunk? Miért kell nekem azért a közelébe se mennem a kedvenc barack-termelőmnek, mert neki más a véleménye? Mikor lett az kötelező, hogy csak olyanokkal állhatok szóba, akik mindent pontosan ugyanúgy gondolnak, ahogy én? Vagy éppen nem mindent gondolnak ugyanúgy, de inkább nem mondanak ellent nekem, mert ők valamilyen oknál fogva továbbra is kedvelnek és szeretik a társaságomat.

Segítek, hogy nagy vonalakban én miben hiszek, miben nem, és milyen értékeket tartok fontosnak, és miket utasítok el. Cserébe segítene nekem valaki megfelelő skatulyát választani, hogy tudjam, kiket nem kell gyűlölnöm, de legalábbis elkerülnöm? 

• Hiszek a becsületességben, a tanulásban és a kemény munkában.
• Hiszek abban, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy ne születésekor dőljön el, mennyire viheti az életben. Ne attól függjön, hogy Budapesten született egy orvos, jogász, stb. házaspár gyerekeként, vagy éppen kelet-borsodban egy szegény (esetleg cigány) család gyerekeként.
• Hiszek a szeretet fontosságában, bár istenben nem. Hiszek abban, hogy egy gyereknek jogában áll szeretetben felnőni. Ezt általában a család adja meg. Viszont hiszek abban is, hogy egy egyedülálló anya, egy meleg pár, vagy egy egyedülálló apa sokszor jobban tudja ezt a szeretetet biztosítani, mint egy hagyományos család.
• Hiszek abban, hogy szerencsére nem születtünk egyformának, és a tetteink határoznak meg bennünket. Függetlenül a szépségünktől, a bőrünk színétől, a szexuális beállítottságunktól.
• Hiszek abban, hogy mindenkinek joga van a saját véleményéhez, jogában áll abban hinni, amiben csak akar. És ha akarja, a hitével, véleményével kapcsolatos gondolatait akár el is mondhatja másoknak.
• Hiszek abban, hogy a törvények azért vannak, hogy mindenki betartsa őket. Mindenki: a tanár is, az orvos is, a pap is, a vállalkozó is, az autószerelő is, a fodrász is, a főkönyvelő is, a hegesztő is, és a miniszterelnök is. Ha nem tartja be, akkor azért büntetés jár.
• Hiszek abban, hogy a törvények néha nem jók. Ilyenkor vannak bizonyos közszolgák, akiknek az a dolguk, hogy jobbá tegyék őket. Ezért kapják a fizetésüket.
• Hiszek abban, hogy a közszolgák a köz, más szavakkal az adófizetők, az állampolgárok alkalmazottjai. Ezért elszámoltathatók az adófizetők által. Vagyis nem állnak a törvény fölött. Azok sem, akik azt gondolják, vagy úgy tesznek.
• Hiszek abban, hogy ha valaki lop vagy csal, az bűn. Akkor is, ha úgy lop, mintha a legjobb barátja, a lánya, veje, apja, anyja, stb. hirtelen rátalált volna a bölcsek kövére, és váratlanul, a semmiből, 40-50-60 évesen villámgyorsan meggazdagodott helyette. A lopásért nemcsak büntetés, hanem a lopott javak visszatérítése is jár annak, akitől lopott.

Kérlek, ha te nem ezekben a dolgokban hiszel, érezd magad feljogosítva arra, hogy mostantól kedve gyűlölj, vagy ne állj szóba velem, sőt, akár még a fércbúkon is törölj az ismerőseid közül.

Ja, és valaki segítene megnevezni a skatulyámat, csak hogy tudjam? Előre is köszi!

Üdítő ilyen szempontból bezzegnémetországban lakni. Mert itt nem tilos az, hogy az embernek olyan véleménye legyen, amilyet csak jónak lát. Ettől függetlenül a barátai továbbra is a barátai maradnak. Mert itt nem kötelező gyűlölni. Persze itt is vannak szélsőségesek, akik kifejezésre is juttatják, mennyire utálják a kelet-európaiakat, feketéket, sárgákat, kékeket, lilákat, és úgy általában, a tőlük különbözőket. Viszont őket a törvény üldözi, és nem bátorítja.