Egy vidéki fürkész kalandozásai bezzegnémetországban

FelnémetiGerzson

FelnémetiGerzson

Miért?

2020. május 09. - FelnémetiGerzson

Az első szösszenetemben – tekintsük az előzőt nulladiknak – arról szeretnék értekezni, hogy most akkor mi a fenét is keresünk külföldországban, miért jöttünk ide és minek.

Nem az anyagiak miatt jöttünk ide. Sok rokonunk ezt a mai napig nem hiszi el. Pedig nem itt fogjuk összegyűjteni a megfelelő temetői parcellára valót. Legalábbis nem nagyobb, luxusabb parcellára valót, mint amire valót otthon összegyűjtenénk.

A kalandvágy mellett azért jöttünk el, mert otthon már akkor kezdett elég egészségtelen irányba elmozdulni a társadalmi miheztartás. Hadd fejtsem ki (ismét pontokba szedve, mert az jó):

  • Amikor a családom hülyének – de mindenképpen flúgosnak – tart, hogy hogyhogy irodában dolgozom, és otthon magunknak vesszük az A4-es papírt, műanyag tasakot (bugyit), tűzőgépet és társait. Az én olvasatomban: idiótának tartanak, mert mindezt nem lopom el a munkaadómtól
  • Amikor közeli ismerőseim, rokonaim olyan emberekkel példálóznak – „az milyen rendes ember, milyen szép nagy házat épített a Hajdúhegy tetején!” –, akik sikeres vállalkozást visznek, és mindenki számára tudottan feketén, de legjobb esetben szürkén foglalkoztatják mind a 600 dolgozójukat. Az én olvasatomban: adócsalók = bűnözők a példaképek. De erről még később is.
  • Amikor a magyar még mindig nem ébred rá, hogy a politikusok bevallottan hazudnak és csalnak a szavazók megtévesztésére (Gyurcsány az „elkúrtuk-beszéd”-ben ezt szépen kifejtette), mégsem húznak el az picsába. Az én olvasatomban: annyi tartás nincs bennük, mint egy földigilisztában, bennünk pedig annyi szándék sincs, hogy bikacsökkel nem kergetjük el őket a susnyásba
  • Amikor a magyar annyira ostoba, hogy elhiszi, a 2008-as válság a szoclib kormány hibája volt. Aztán elhisz még egy csomó mindent, de ez későbbi történet. Ja, nem vagyok szoclib. Vagy ha az is vagyok, nem tudok róla. De erről szintén később
  • Amikor, miután megválasztottuk (igen, én is) a 2/3-asokat, azonnal totál ellenkező intézkedéseket kezdtek hozni, mint amire megbízást kaptak, és elkezdték a gyűjtögetést. Vagyis, a nagyüzemi lopást. És ismét csak, bennünk pedig annyi szándék sincs, hogy bikacsökkel nem kergetjük el őket a susnyásba

Hogy miért ennyire fontosak ezek a dolgok nekem? Nem tudom én sem. Biztos azért, mert idealista vagyok, ugyanis én a tehetségben, tudásban, és a kemény munkában hiszek. És abban, hogy miután az ember becsületesen ledolgozta a munkaidejét, kap érte olyan fizetést, amiből meg tud élni, és ami nem utolsósorban legális, vannak utána adók és járulékok fizetve, satöbbi. Nekünk ez megvolt otthon is. Viszont nem akartam, hogy cseperedőfélben lévő utódaim a fentebb pontokba szedett skizofrén helyzetbe nőjenek bele. Abban hittem, hogy van olyan ország, ahol a társadalmi értékrend egyezik a miénkkel – ahol a lopás bűn, a tehetséget, tudást és kemény munkát pedig értékelik. Ennyi. Ezt itt, Németországban többé-kevésbé megtaláltuk. Arról, hogy nyilván itt sem fenékig tejfel az élet, vagy hogy itt akarok-e nyugdíjba menni, majd talán később. Vagy akkor sem.

 

Fentebb ígértem, hogy az „adócsalók = bűnözők a példaképek” gondolatot még kicsit jobban kifejtem. Nincs túl sok illúzióm. A mai Magyarországon (a rendszerváltás óta, de emlékeim szerint előtte is) vállalkozó csak úgy maradhat talpon, ha csal. Csal az adóval, a szabadságok kiadásával, a számlázással, röviden mindennel, amivel csak lehet. Ráadásul erre nemzetileg büszkék is vagyunk: a magyar mindig megtalálja a kiskaput. A gyakorlatban aki nem csal, az tönkremegy.
Miért is van ez így? Azért, mert túl magasak az adók? Vagy rossz a nyugdíjrendszer? Vagy mert Gyurcsány, Orbán, stb. lop? Barátaim! Mindez együtt. A zavaros viszonyok a zavarosban halászóknak kedveznek. Mindaddig, amíg a politikai elitnek (inkább söpredéket írnék, de megszavaztuk, hogy ők az elit, szóval evvan) a lopás el van nézve, addig a zavaros viszonyok fenntartása az érdeke. Kinek a hibája ez? Van egy rossz hírem: a miénk, a tiéd, enyém, minden egyes hülye emberé, aki ezt elnézni, és asszisztál hozzá. Merthogy a többi is lop? Nem, a tolvaj lop. Az, hogy valaki lop, az nem normális. Az a normális, ha nem lop. Aki lop, azt rabosítani, de sebtibe. A lopással nem a választási törvény, hanem a BTK foglalkozik.
Hogy hogyan asszisztálunk ehhez a majomcirkuszhoz?
Úgy, hogy amikor szavazni kell, akkor előtte nem tájékozódunk, hogy ki honnan jött, mit csinált eddig, és ehhez képest mit ígér. Nem, elhisszük, birka módra, hogy X már eleget lopott, most már biztos megjavul. Emberek, térjetek már magatokhoz! Aki tegnap lopott, holnap is fog, nem javul meg.
Vagy hogy „Jajj! Meg kell, hogy mentsen bennünket a …-tól, maradnia kell!” (a „…” helyére az aktuális ellenség – Soros, IMF, migráncsok, Orbán, Gyurcsány, EU, Brüsszel, stb. – neve behelyettesíthető). Van egy rossz hírem: a közös ellenség létrehozása (oké, a migráncsok télleg jöttek; bár Magyarországtól q-ra semmit sem akartak, csak átmenni rajta) pont arra jó, hogy a valódi ügyekről elterelje a figyelmet, és ismét megválasztassák veled, velünk az eddigi politikai elitet (francba, megint majdnem söpredéket írtam). És van még egy hírem: a mindenkori kormánynak, minisztériumoknak nem az ellenségektől való megvédés, meg ilyesmi a feladata (hacsak nincs háború, ami már egy ideje nincs), hanem a valódi ügyek: a rendszerek fejlesztése, jobbá tétele. Persze fejleszteni csak úgy lehet valamit, ha tudjuk, hogy honnan. Ahhoz, hogy ezt megtudjuk, megbízható adatokra, számokra van szükség. Azok meg csak olyankor vannak, ha tiszták a viszonyok. Ha ez megvan, tudjuk, hogy honnan, akkor kell kitalálni, hogy hová. És akkor lehet erőforrásokat tervezni, meg ilyenek. De persze ez munka. Kemény munka. Nem beszélve a már fent említett zavaros viszonyokról, és hogy kinek áll érdekében ezek fenntartása.

 

Lehet, hogy már ebből is kiderült, hogy nem vagyok szoclib, tálib, meg semmilyen politikai pártnak sem a tagja, híve, satöbbije. A stempliket sem szeretem. Ámde nem minden, bár ez és az tetszik Németországban. (Távol álljon tőlem, hogy „bezzegnémetország”-ozzak.) Többek közt az is – lehet, hogy ez Magyarországon is van, csak még én nem láttam –, hogy választások előtt az egyes pártok programjait mindenféle szoftverekbe beleteszik, és témánként végigmehetsz rajtuk kérdőív formájában (pl. Támogatod-e hogy a melegek házasságot köthessenek? vagy Támogatod-e az autópályákon a sebességhatár bevezetését? stb.), majd a szoftver százalékosan, részletekbe menően megmutatja neked, hogy melyik párt programja mennyire áll a véleményedhez közel. Persze bele tudsz menni a részletekbe, és ki tudod ókumlálni, hogy valójában melyik az, amivel legjobban tudsz azonosulni, persze kompromisszumok árán. No, akkor arra fogsz szavazni. Vagy nem. De ez már a te dolgod.

 

Zárásul ismét megemlíteném, hogy bármit, amit írok, a véleményemet tükrözi, nem egy hivatalos álláspont. Szóval szubjektív. Másrészt: tudok helyesen írni. Többé-kevésbé. Ha nem teszem, vagy rövidítek, szót ismétlek, stb., valszeg valami oka van: vagy szarkazmus, vagy csak így teccik. De van, amikor nincs oka, csak elrontottam. Irodalmár nem vagyok, és nem is leszek, szóval stilisztikát itt ne keress.

 

Ennyi volt mára a Gerzson-híradó.

Aki eddig még nem tette meg, menjen aludni, és álmodjon szépeket!

 

Csókollak benneteket!

Rezső

A bejegyzés trackback címe:

https://felnemetigerzson.blog.hu/api/trackback/id/tr4715675676

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása