Ez az iromány már a választások óta a fiókban hever, több másikkal együtt, de most már megérett arra, hogy elővegyem. A végére hozzáadtam egy-két aktuális gondolatot, de a nagy részét úgy hagytam, ahogy áprilisban megírtam.

Sokan azon a véleményen vannak, hogy az USA jár-kel a világban, és felelőtlenül, válogatás nélkül megpróbálja elvinni mindenhová a demokráciát, „itt demokrácia lesz, ha beledöglötök is!” módszerrel. (Mint Farkvad Nagyúr: „lehet, hogy néhányan meghaltok, de ezt az áldozatot meghozom!”) Viszont vannak országok, akik más koordinátarendszerben mozognak, például évezredek óta törzsi alapú a társadalom, és nemhogy a szavazást nem értik, de nekik az országhatárok sem jelentenek semmit. Afganisztán egy ilyen példa, de talán Irak is. És nyilván vannak olyan emberek ezekben az országokban, akik értik, mi az a demokrácia, és olyat is szeretnének, de óriási kisebbségben vannak.

Kezdem azt érezni, hogy Magyarország is egy ilyen ország. Persze nem törzsi berendezkedésű, mint Afganisztán, viszont a párhuzam annyiban igaz, hogy egy olyan típusú társadalomra van a legtöbb ember agya programozva, az a kultúra alapja, amihez évszázadok óta hozzá van szokva. Épp ezért nem is kell csodálkozni a választás eredményén. Sőt, azon kell csodálkoznunk, hogy csodálkozunk. Viktor ezt az igényt ismerte fel zseniálisan, és építette fel rá nagyon precízen a kleptokráciáját.

A fidesz ugyanis felmérte az egyes emberek igényeit, és félig-meddig kielégítette azokat.

A tornatanárnak, aki kisgyerek korától focimeccsekre járt, sőt, ő is kergette a labdát – nem is rosszul – az fájt egész életében, hogy milyen szar körülmények között kell űzni ezt a sportágat itthon, miközben látjuk „külföldi országokban”, hogy ott minden milyen szép. Na, lett egy csomó támogatás, szép stadion, öltöző, satöbbi. Rendszer, és jó foci nem, de minden nem lehet!

A szürkén, feketén foglalkoztatott melós kedvéért (?) bevezették a nagyon alacsony jövedelemadót, így már nem kell feketén gályáznia. Az, hogy a másik oldalon ugyanazt az adót megfizettetik vele, és mindenkivel a világbajnok 27%-os áfával, azt senki észre se veszi. Mert az a parizer árának a része.

A többgyerekes családnak adnak ingyen pénzt, csokot, hogy vehessenek maguknak házat, lakást. Az, hogy ennek hatására az ingatlanárak megduplázódtak, az még jó is, mert többet ér a lakásom! Az, hogy már én is drágábban vettem, nem számít.

A lemaradó településen a jóságos polgármester ad – szigorúan rotációs rendszerben, hogy mindenkinek jusson – közmunkát, és akkor mégsem segélyből él az ember. Sőt, négyévenként még 10 kiló krumplit is kapunk. INGYEN! Az, hogy munka, és esély sem lesz soha azon a településen a nyomorúságból kilábalásra, nem foglalkoztat senkit. Az, hogy a betegségben nincs hova menni, az élet része. Valamikor csak meg kell halni, nem igaz?

A nyugdíjasok örülnek a Viktor által elvett, de aztán most visszaadott 13. havi nyugdíjnak, és a négyévenkénti 1,5%-os emelésnek, és egyszeri 80 ezernek. És annak, hogy az unokájuk jó szakmát választott, egyetemre jár, tanár lesz. Hogy tanárként hogyan fog megélni a havi 170 ezer forintos béréből? Majd megoldja.

A vállalkozó örül a folyamatos pályázati lehetőségnek, amivel bővítheti a cégét, új gépeket vehet, jól élhet. Mindeközben persze odabasz a piaci gázár, ami elviszi a profitot. És persze az is előfordulhat, hogy ha igen sikeres a vállalkozás, akkor majd jön valaki – hívjuk az egyszerűség kedvéért Lölönek –, aki mond egy „méltányos árat” az egész kócerájra, amit el kell fogadni. És volt sikeres vállalkozás, nincs sikeres vállalkozás.

Sokszor eszembe jut apám, amikor a 80-as években azt mondogatta (persze később letagadta, hogy ő valaha ilyet mondott): „addig jó nekünk, míg Kádár apánk él!” Ő, aki soha nem volt párttag, sem kommunista, sőt, órákat tudott dühöngeni azon, hogy az általa analfabétának tartott (és bizonyára nem a szakértelmük miatt favorizált) munkatársait csakis „a szép piros könyvük” (fiatalabbak kedvéért: párt-tagkönyv) miatt léptették elő. Mindemellett nem kis köveket kellett megmozgatnia, hogy a kitűnő tanuló lányát felvegyék a vágyott gimnáziumba. De azért „addig jó nekünk, míg Kádár apánk él!” – nem kötötte össze, hogy a kettőnek van köze egymáshoz. Egyáltalán nem volt ostoba ember, de ő is ugyanúgy benyalta az akkori agymosást, mint sokan – szintén nem ostoba emberek – a mostanit.

És még csak nem is veszik észre, hogy agymosás zajlik.

És miért hiszik el az összes maszlagot? Mert megvették őket kilóra.

A saját pénzükből.

Hát nem zseniális?

És fel sem tűnik senkinek, hogy a saját pénzükből osztogatnak nekik ezek a jólelkű fideszesek, mert az a pénz az EU-tól jön. Senki nem látja, senkinek nem hiányzik. A felét lenyúlják a haverok, a másik fele pedig vagy megy arra a célra, amire eredetileg adták, vagy lyukakat tömnek be vele.

Az ellopott zseton pedig nem hiányzik senkinek, mert senki nem veszi észre, hogy a főút, ami 20 éve még tökéletes állapotban volt, most tele van kátyúval – a kátyúk lassan nőttek oda, nem egyik pillanatról a másokra, volt idő hozzájuk szokni. Vagy hogy a belváros szépítésekor a járdát gyönyörűen megcsinálták, de a mellette álló műemlék épületről pereg a vakolat – mindenre nem juthat!

Mindeközben, a 9,5 millió ember által foglalkoztatott uralkodó osztály ül a kastélyban, jár a magánrepülővel, jachttal, gyűjti a luxusautót, és építi a luxus haciendát. Nem nyilatkozik a sajtónak, de megmondja, merre van az előre, ki az ellenség, kit kell éppen utálni, és hogy hova kell tenni az x-et. Egy barátom írta a nemrég nagyon találóan a magyarországi szemléletről, hogy „nem baj, hogy a Pista lop, ha nekem is ad belőle”. Kleptokrácia.

Szóval Magyarországnak nem való a demokrácia.

Mert az emberek nagy többségének mik az igényei? 1. Legyen valaki, akire fel lehet nézni, 2. ez a valaki néha kegyeskedjen adni valamit „ingyen”, 3. legyen kire fogni a nyomorúságomat, 4. magyarázzák el, hogy mi történik a világban (értsd: mondják meg, hogy mi legyen a véleményem).

1. Van kire felnézni? Van hát, Viktor! Aki egy világraszóló államférfi, de Mátyás királyként jár a nép közé, köszön a röfinek, és Feri bátyámnak megígéri a nyolcvanast.
2. Ad néha ingyen? Persze, 80 ezer, zsák krupli. Az emberek saját pénzéből, de ki veszi azt észre?
3. Van kire fogni a nyomorúságot? Persze, Gyurcsány, Soros, Brüsszel, Márkizaj, ellenzék.
4. Elmagyarázzák a világ történéseit? Hogyne, MTV, TV2, rádiók, újságok – mind fidesz tulajdonban van.

Ez volt a rendszerváltás előtt, ez volt a két háború között, és ez volt évszázadokra visszamenően.

A fidesz ezt felismerte, és egy remek rendszert épített rá. Amit szavazás nem fog megdönteni. Mert a hatalom jó, és munka nélkül jól élni (büntetlenül lopni) még jobb. Főleg, ha az emberek többsége ezért még imád is bennünket.

Hadd fogalmazzam át: Magyarország is azok között az országok között van, akik nem szeretnének demokráciát, megvannak nélküle. És az örök politikai igazság: minden nemzetnek olyan kormánya van, amit megérdemel.

Aki pedig demokráciát szeretne, és nincs türelme kivárni azt a 150-200 évet, amíg a társadalom megérik rá, keresse máshol. Kívül tágasabb!

Egy kis aktualitás a végére.

Infláció az egekben, a gazdasági okosok kurva nagy recessziót várnak (dehogy várják, csak tudják, hogy jön), és persze Magyarországon a nemzetközi helyzet fokozódik. És ez nem (csak) minden oroszok cárja, a hatalmas asztalokkal rendelkező géniusz és az ő hatalmi törekvései miatt van, de az a háború még rátesz a recesszióra egy lapáttal.

Mi is a recesszió, vagy gazdasági visszaesés? A recesszió egy ciklikusan kialakuló dolog, ami jellemzően akkor jön, amikor valamilyen hatalmas gazdasági (hitel) lufi egyszer csak kipukkad, és rájövünk, hogy az a pénz, amiről azt gondoltuk, hogy van, valójában nincs. Mi is történt az elmúlt évtizedben? Rohadt nagy gazdasági fejlődés mindenhol, amit az államok által frissen nyomtatott pénzből (hitelből) fedeztek világszerte – látszólag büntetlenül nyomtatták a pénzt, pumpálták a gazdaságba, és mindenki csodálkozott, hogy mégsincs infláció. Viktátorék sem a nem létező magyar gazdasági csodából loptak és osztogattak, hanem hitelből, az EU által adott támogatásokból. Ahelyett, hogy fejlesztésre, a jövőbe történő befektetésre használták volna a pénzt, loptak, osztogattak, és lyukakat tömtek be. Most eljutott odáig a dolog, hogy azok nagyrésze, akik hiteleztek, szeretnék visszakapni a pénzüket. Azt a pénzt, aminek a nagy része nincs meg. Itt jön a recesszió. Magyarországon még ez fokozódik, mert az EU már nem olyan szívesen ad pénzt, mert tudja, hogy ellopják. Drága lesz minden, de nagyon. És munka, jövedelem is kevesebb lesz, mint amihez szoktunk.

És mi erre a Kárpátok Új Géniuszának, Adolfnak Viktornak a válasza, a varázsszer, ami meggyógyítja a magyarok minden baját? Fajtisztaság, és védelem a nyugatról érkező migráció ellen (27:30-tól).

Jajj! Fusson, ki merre lát!